MIT HISZÜNK? 


 

A hitvallásunk és életünk alapja az Újszövetség alapján értelmezett teljes Szentírás.

 

 

1. A teljes Szentírás Isten Igéjének írott formája, amelyet a Szent Szellem ihletésére különböző személyek rögzítettek (2Tim. 3:16). Mindemellett a Biblia teljes mértékben igaz, örökkévaló és isteni tekintélyű (Zsolt. 19:8-9; Zsolt. 119:89,160). A Biblia továbbá összefüggő, teljes és mindenre választadó. A Biblia két része, az Ószövetség és az Újszövetség (összesen 66 könyvre tagolódik) nem tartalmaz tévedést, nincs közöttük ellentmondás, hanem azok folytonos, egységes egészet alkotnak, egymást kölcsönösen kiegészítik és magyarázzák.

 

2. A Biblia alapján hisszük, hogy Isten a világmindenség teremtője, fenntartója és kormányzója. Isten szellem, láthatatlan és halhatatlan, valóságos személy. Olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amellyel egyetlen teremtmény sem bír. Isten ugyanis mindenütt jelenvaló, örökkévaló, mindenható és mindentudó. Isten személye túlhaladja az emberi értelmet és befogadóképességet, de természetes és kegyelmi kinyilatkoztatásán keresztül megismerhető. Isten Atyaként, Fiúként és Szent Szellemként jelentette ki magát.

  

a.  Az Atya minden létező gondviselője. A Fiún keresztül ismerhető meg: Ő nyilatkoztatta ki az Atya természetének a lényegét. Az Atyától származik a Fiú és a Szent Szellem, akik Vele egylényegűek.

 

b.  A Fiú a láthatatlan Isten képmása, Aki az Atya jelenlétében volt. A mennyei és földi dolgok és létezők Általa és Érte teremtettek és állnak fenn. Az utolsó időkben (Zsid. 1:1-3) az Atya akaratának engedelmeskedve megüresítette magát, emberi természetet vett fel és a földre jött (Fil. 2:6-8). Mindenben hasonlóvá lett az emberhez kivéve a bűnt (Zsid. 4:15). A Fiú földi életében és szolgálatában is engedelmes volt az Atyának, a kereszthalálig.

     A golgotai kereszten a világ bűneiért szenvedett és halt meg, azért hogy megbékítsen az Atyával. A kereszthalált követő harmadik napon az Atya feltámasztotta  Őt  a  halálból  és  dicsőséggel és tisztességgel koronázta meg. A Fiú, Jézus a Felkent (azaz a Krisztus) az új és örökkévaló szövetség szerzője, közvetítője és közbenjárója az Atya és a világ között.

     Az 1Tim. 3:16-ban ezt olvassuk: „Minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe.”

  

c.   A Szent Szellem valóságos személy, aki az atyától származik Jézus Krisztus ígérete szerint, és pünkösd napjától aktívan cselekszik ezen a földön (Ap.Csel. 2:1-4). A Szent Szellem a Gyülekezetben Jézus Krisztus személyének a felmagasztalását munkálja. Az a célja, hogy minden hívőt elvezessen a Fiúval való bensőséges kapcsolatra, minden igazságra, valóságos Isten ismeretre és imádatra. A Szent Szellemnek a világban végzett szolgálata: a bűn megfeddése, az igazság leleplezése és az ítélet nyilvánosságra hozatala (Ján. 16:8-11). A Szent Szellem Isten Igéjével egységben munkálja ki az emberekben a megtérést, az újjászületést és valóságossá teszi a hívőkben a megváltás ajándékait. A Szent Szellem legfontosabb tevékenységei: bizonyságot tesz Jézus Krisztusról (Ján. 16:14-15), vezet, tanít (Ján. 16:13), vigasztal, pártfogol (Ján. 16:7).

 

3.  Az angyalok – szolgáló szellemi lények, akiket Isten teremtett. Az angyali rendet az Úr angyalai és a Sátán angyalai alkotják. Az előbbiek feladata: Isten dicsérete és imádata, utasításainak végrehajtása, isteni üzenetek továbbítása, hívő emberek szolgálata, a gyermekek képviselése. Közreműködnek Isten terveinek és ígéreteink megvalósításában (például az ellenséges erők ellen való harc Isten népének az oldalán, Isten ítéletének végrehajtása). A Biblia tiltja az angyalok imádatát.  

 

4. Sátán és a királysága – Lucifer az egyik angyali fejedelem volt, aki különleges szerepe és hatalma miatt felfuvalkodott, és lázadást szervezett Isten ellen még az ember teremtése előtt. Az volt a célja, hogy egyenlővé tegye magát Istennel. Ebbe a lázadásba magával vonta az angyalok egy részét is. Erre válaszul Isten Lucifert minden követőjével együtt levetette a mennyből. Így lett Lucifer Sátánná. A Biblia több néven említi a Sátánt, amelyek egyúttal fő tevékenységeit is meghatározzák, mint például: pusztító, vádló, tolvaj, rágalmazó, hazugság atyja, embergyilkos, levegőbeli hatalmasságok fejedelme stb. Követőiből királyságot szervezett, amelynek ő a vezetője. Főhadiszállásuk a magasságban van. Főbb feladataik:

  •  Isten tervének és ígéretei elérésének a meghiúsítása
  •  az emberek, családok és nemzetek sátáni uralom alatt való tartása
  •  Jézus Krisztus megváltói művének elhomályosítása
  •  Isten által létrehozott intézmények támadása, pusztítása
  •  a hívők vádolása, távoltartása a bibliai igazságoktól
  •  az Egyház szellemi, lelki és anyagi előbbre jutásának hátráltatása

Működésük végső célja a Sátán totális uralmának és imádatának megvalósítása a földön. A démonok olyan szellemi lények, akik a Sátán királyságában a gonosz angyalok alatti hatalmi szinten vannak. Nincs testük, földközelben élnek, és legfőbb céljuk  az,  hogy  emberek testébe költözhessenek és bűnös kívánságaikat rajtuk keresztül végrehajthassák.

 

5. Az ember teremtése és bűnbeesése – Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette, férfivá és nővé. A föld porából formálta testét, és szellemet lehelt belé, így lett az ember élő lélekké. Az ember fő feladata Isten dicsérete, imádata és uralmának kiterjesztése az egész földön. Isten egy parancsot adott Ádámnak, amelynek megtartása biztosította az ember számára az Istennel való harmonikus közösséget és a Sátánnal szembeni védettséget. Az ördög a kígyó által megkísértette Évát, aki engedetlen lett Isten parancsának. Ádám követte Évát a lázadásban, aminek eredményeként kiestek Isten tökéletes akaratából. A bűneset következményei:

  •  megszakadt az ember Istennel való személyes közössége
  •  ennek következtében élete a bűn és halál hatalma alá került
  •  az ember természete megromlott
  •  az ember Istentől kapott hatalmát Sátán szerezte meg és bitorolja
  •  az emberiség ki lett szolgáltatva a démonok és a gonosz angyalok zaklatásának és uralmának, ezért az emberi élet részévé vált a betegség, szenvedés, fájdalom és nélkülözés
  •  az ember és élettere alá lett vetve a hiábavalóságnak és kárhozatnak; élete és munkája alá van vetve az ítéletnek és átoknak 

A bűnbeesés után Ádám és Éva az Éden kertjén kívül, Isten nélkül kezdett élni, aminek végeredménye az lett, hogy a bűn elterjedt a földön.

 

6. Szövetségek – szövetségek alapján Isten helyreállítja személyes közösségét a hívő emberrel. A szövetséget az üdvtörténetben mindig Isten kezdeményezte, természetfeletti módon. Ő dolgozta ki a szövetség részleteit és szabályait, amelyekhez a hívő embernek alkalmazkodnia kellett. A szövetség tartalmazza Isten parancsait, amelyek abszolút tekintélyűek, valamint ígéreteit, amelyek lehetnek feltételesek és feltétel nélküliek. A szövetségen belül az ember feladata a hit és az engedelmesség Isten Igéjének. Ezáltal az ember belép a szövetségi kapcsolatba, és újra Isten áldása alá kerül az élete és tevékenysége. A szövetség alapja az engesztelő áldozat (a vérontás). Isten legfontosabb szövetségei:

  •  Nóéval kötött szövetség
  •  Ábrahámmal kötött szövetség
  •  Izrael népével kötött szövetség
  •  örökkévaló vagy újszövetség – Isten Jézus Krisztus személyén keresztül kötött Izraellel és az egész világgal. Az újszövetségben Isten célja az, hogy Jézus Krisztusban minden embert megbékéltessen az Atyával. Ennek a szövetségnek az alapja Jézus Krisztus vére, ami tökéletes és megismételhetetlen áldozat volt a bűnökért. 

7.  A megváltás – Isten ingyen ajándéka, amely végtelen szeretetét és irgalmát fejezi ki. A megváltás elvégzésére Krisztus önként vállalkozott az Atyánál. Krisztus a názáreti Jézusban lett emberré. Miután bemerítkezett és betöltekezett Szent Szellemmel, hirdette Isten országának az evangéliumát, csodákat és jeleket tett. Szenvedett az emberek üldöztetése és megvetése miatt, Pontius Pilátus uralkodása alatt megfeszítették. Meghalt, eltemették, majd harmadnapon feltámadt, amint azt a próféták előre megjelentették. Felment a mennybe, és ott ül az Atya jobbján és közbenjár értünk.

A megváltás főbb területei:

  •  Jézus megbüntettetett, hogy mi bűnbocsánatot kapjunk
  •  Jézus megsebesíttetett, hogy mi meggyógyuljunk
  •  Jézus bűnné lett, a mi bűnösségünk által, hogy mi igazak legyünk az Ő igazsága által
  •  Jézus meghalt a halálunkkal, hogy mi osztozzunk az Ő életében
  •  Jézus szegénnyé lett a mi szegénységünk által, hogy mi gazdagok legyünk az Ő gazdagsága által
  •  Jézus elhordozta szégyenünket, hogy osztozzunk dicsőségében
  •  Jézus elszenvedte elvetettségünket, hogy mint Isten gyermekei elnyerjük az Ő elfogadását
  •  Jézus átokká lett, hogy mi áldásban éljünk 

8. Isten országa – Jézus Krisztus legfontosabb üzenete Isten országa eljövetelének bejelentése. Isten országa nem e világból való, nem anyagi, hanem szellemi természetű, erőben nyilvánul meg, igazság, békesség, öröm. Olyan ország, amelyben Isten uralma tökéletesen, az élet minden területén megvalósul.

 

9. A megtérés – Ádám bűnesete miatt minden ember romlott természettel születik, aminek következménye a bűnös életmód. A bűn gyökere az Isten elleni lázadás, az Isten Igéjétől és törvényétől való elfordulás. A Biblia Isten jósága mellett egyértelműen szól az emberi romlottság és gonoszság hatalmáról is, ami alól az ember képtelen saját erejéből kiszabadulni. Ez a kilátástalan helyzet Isten természetfölötti beavatkozását tette szükségessé. A Szent Szellem által megelevenített Ige teszi képessé a bűnös embert arra, hogy romlott életmódjával szakítson, és az Úr akarata szerint éljen. A megtérés az a belső döntés, amely úgy jut kifejezésre, hogy egy teljesen új, Isten által kijelölt irányba haladunk. A megtérés mozzanatai:

  •  bűnbánat, amely belső akarati döntésre épül, és Isten szerinti megszomorodás a bűn miatt
  •  megalázkodás Isten előtt, amelyben a megtérő elismeri bűnösségét
  •  Jézus Krisztus engesztelő áldozatának személyes elfogadása és az Ő nevének segítségül hívása
  •  a bűnök őszinte, töredelmes szívű megvallása
  •  elszakadás a bűnös cselekedetektől és életmódtól, ezek elhagyása, és odaszánás Jézus Krisztus követésére

A megtérés eredményezi a megigazulást, ami azt jelenti, hogy Isten Jézus Krisztus igazságát a megtértnek tulajdonítja, aki felszabadul a végső kárhoztató ítélet, a bűn és a bűntudat érzése alól.

 

10. A hit – a nem látott dolgokról való meggyőződés, a remélt dolgok valósága. Biztos tudás arról, hogy amit Isten Igéje mond, az mindig, minden körülmények között igaz és megvalósul. A hit kifejezi az ember belső magatartását Isten felé. Hit nélkül lehetetlen Istennel személyes közösségre lépni, Tőle áldást nyerni. A bibliai hit alapvetően Isten ajándéka, ami által az ember Isten igazságának részesévé válik. A hit Isten üzenetének meghallásából származik. A hit tárgya megvallás által lesz hathatós a hívő életében.

 

11. Keresztségek

  

a.   Vízkeresztség– olyan cselekedet, amelyet Isten Igéje parancsol. Ez egy engedelmességi és hitbeli cselekedet, amelyben a hívő azonosul Jézus Krisztus halálával, eltemettetésével és feltámadásával. A vízkeresztség feltétele a Krisztushoz való megtérés és a Jézusba vetett hit. A keresztségben  a  hívő  teste  teljesen  a   víz   alá  merül.  A Bibliában több keresztelési formulát találunk, amelyek teljesen egyenértékűek.

  

b.   Szent Szellembe való keresztség / Szent Szellemmel való betöltekezés – Jézus Krisztus főpapi szolgálatának egyik legfontosabb része a Gyülekezetben ma is az, hogy Szent Szellembe keresztel. Az újjászületés is a Szent Szellem munkájának a gyümölcse, de nem azonos a Szent Szellembe való keresztséggel. (Ez a két megtapasztalás történhet ugyanabban az időben, de két különböző időpontban is.) Ezáltal a hívő Isten erejének részesévé válik, ami alkalmassá teszi őt arra, hogy eleget tegyen tanítványi kötelezettségeinek. (Az újjászületés által a hívő hatalmat kapott arra, hogy Isten gyermeke legyen.) A Szent Szellembe való keresztség leggyakoribb jele a nyelveken szólás. A Szent Szellem vételének a feltétele a megtérés és a hit Jézus Krisztusban. A Bibliában kétféle módját találjuk a Szent Szellem vételének: emberi közvetítés nélkül, közvetve; illetve emberi közvetítéssel, kézrátétellel.

 

12. Kézrátétel – olyan cselekedet, amikor Isten szolgája meghatározott szellemi célból egy másik személyre teszi a kezét. Rendszerint ima vagy prófécia kíséri. Az Újszövetségalapján a kézrátételnek öt szellemi célja lehet:

  •  fizikai gyógyulás
  •  szellemi gyümölcsök és ajándékok megosztása, illetve azok nyilvános elismerése
  •  Szent Szellembe való keresztség
  •  keresztyén szolgálók kiküldése a helyi gyülekezetből egy isteni feladat teljesítésére
  •  egy bizonyos tisztségre való kiválasztás, illetve felavatás a helyi gyülekezetben
  • A kézrátételt csak a Biblia útmutatásainak megfelelően szabad gyakorolni.

 

13. Feltámadás – a keresztyén hit valóságos alapja Jézus Krisztus feltámadása, ami minden ember feltámadásának mintája és bizonyítéka. A feltámadás két fő mozzanatból áll: a test feltámad a halálból, az elköltözött szellemet pedig Isten előhívja (akár a mennyből, akár az alvilágból), és így az ember személyisége újra összeáll, teljes és egységes lesz. A Biblia kétféle feltámadásról tesz bizonyságot: az igazak feltámadnak az örök életre, a gonoszok pedig az örök kárhozatra.

 

14. Jézus Krisztus visszajövetele – a Biblia Jézus Krisztus több visszajöveteléről beszél. Ezek fő céljai:

  •  a Gyülekezet elragadtatása és Jézus Krisztussal való egyesülése (ekkor támad fel minden Krisztusban elköltözött hívő, az élő hívők pedig elváltoznak)
  •  Izrael helyreállítása, amikor a zsidóság el fogja ismerni Jézus Krisztust, mint Messiást
  •  az Antikrisztus ledöntése és a Sátán fogságba vetése ezer évre
  •  a pogány nemzetek megítélése
  •  Krisztus ezeréves királyságának a megalapítása 

15. Örök ítélet – a bírói hivatal örök jogon Istené, Ő mindenek bírája. Az Ő haragját teremtményeinek hálátlan és lázadó magatartása váltotta ki. Az újszövetségben az Atya bírói hivatalát átadta a Fiúnak, egyrészt azért, hogy a Fiú megkapja ugyanazt a tiszteletet, mint az Atya; másrészt mert Krisztus – aki ugyanúgy ember fia is, mint ahogy Isten Fia -, ítéletében együtt tud érezni az emberrel, és figyelembe veszi annak erőtlenségét. Krisztus megtestesülésének és földi szolgálatának elsődleges célja a világ megváltása volt, ezért a bírói jogkörrel Isten Igéjét ruházta fel. Ez az a páratlan és változhatatlan mérték, amellyel egyszer mindenkinek meg kell mérettetnie. Az ítélet fő elvei:

  •  igazság szerint
  •  cselekedetek szerint
  •  személyválogatás nélkül
  •  minden személy számára elérhető erkölcsi világosság és megértési fok szerint

Isten ítéletének első szakasza az időben történő ítélet (ennek színtere az emberi történelem), a második szakasza pedig az örökkévalóságban történő ítélet. Az örök ítélet három színhelye:

 

Krisztus ítélőszéke: az elragadtatás után közvetlenül csak az üdvösséget elnyert keresztyének állnak elé, ahol Isten megvizsgálja a cselekedeteiket és aszerint jutalmaz.

Krisztus dicsőségének trónja: a pogány nemzetek állnak ez elé, az antikrisztusi birodalom bukása után, az ezeréves királyság alapítása kezdetén. Itt az ítélet fő elve az lesz, hogy hogyan viszonyultak a pogány nemzetek a zsidókhoz.
A nagy fehér trón előtt: az ezeréves királyság végén minden test feltámad és Isten ítélete elé áll. Ezzel az eseménnyel az emberi történelem végleg lezárul, és az Úr új eget és új földet teremt, Jézus Krisztus pedig átadja az Ő királyságát az Atyának.