Kis Zoltán

A kritizáló ember helyreállítása (rehabilitációja) - Bibliaiskola házi dolgozat
"Bár, még csak előmunkálat kereteiben foglalkoztunk a vezetéssel, dolgozatomban mégis ebből szeretnék kiindulni. Teljesen leegyszerűsítve, minden ember követ „valakit”.

Bővebben

Ez vagy az Élő Isten, vagy a Sátán. Ha a világban vagyunk testben, lélekben és szellemben, úgy nincs mit tennünk, mint követni a sötétséget. Ez esetben ehhez az országhoz tartozunk és vagy tudatosan, vagy tudatlanul, de szolgáljuk az ott uralkodó „rendet”. Kötelezően teljesítjük az előírásokat, mint például azt, hogy kritizálj. A sötétség birodalma is erős alapokra próbál meg építkezni. A bűn vírusa hordozza azokat a kódokat, gyökereket, amelyek alapján az ember legyártja a megnyilvánulásait. A vírus hordozza a féltékenység és irigység, valamint a nagyképűség és cinizmus kódjait. Ezekből a gyökerekből kinőve az ember előállítja a kritikát, mint ingyenes terméket. Előállítja, mert valamit „alkotni” kell. Alapvetően erre lettünk teremtve. A fertőzés azonban blokkolja a megfelelő ALKOTÁS folyamatát, melynek alapja és forrása a világossággal való helyreállt kapcsolat. A blokkolt területet „pótolja” a sötétség: állíts elő kritikát, mely „kiigazítja”, és „helyreállítja” embertársadat. Mivel mindenki ezt teszi a világban, több ezer év óta rendkívüli túlkínálat alakult ki a fent nevezett termékből, mely zűrzavart és mindenféle gonosz tettet eredményez. Ebben a káoszban és sejtelmesen szövevényes zárt világban van valami, ami meggátolja a termékeink (kritikáink) felismerését, annak romboló és pusztító hatásait. Ez a képtelen gondolkodás. Miután hatezer évvel ezelőtt eladtuk az Istentől kapott világot az univerzum gonosz kereskedőjének - aki ezt a mesterséget lenyűgöző ügyességgel végzi – megjelentek a piacon mindenféle bálványistenek különböző képekben. Annak ellenére, hogy Isten kijelentette és kijelenti magát alkotásaiban (Róma 1:20), a túlkínálat hatalmába kerítette az embert és válogatni kezdett a bálványok között Isten dicsőítése, felmagasztalása és az Ő igazságának elismerése helyett. Ezért az ember hiábavalóságra jut gondolkodásában, szíve elsötétedik. Isten kiszolgáltatja erkölcsi ítéletre és képtelen gondolkodásra az ilyen személyt. A sötétség piacterén botorkálva találhatunk egy érdekes bálványt is. Régebben egy üzlet bejáratnál megláttam egy szépen bekeretezett tükröt. Alá volt írva, hogy a legkedvesebb vevőnk portréja. Nos, az említett piactéren is található sok ilyen tükör, ami alá az van írva, hogy isten. Ez nekünk tetszik, hiszen ezt a magot hintették el a szívünkbe a bűneset során. Véleményem szerint minden ember eljut az életében egy pillanatra, amikor szétnéz a földi „kincsein” és azt mondja: Ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem … . Ekkor az embert utoléri Isten ítélete és bekerül a baromi állapotba, melyben száműzöttként, eltorzult külsővel és belsővel, értéktelen „táplálékokat” fogyasztva tölti le az ítélet rendelt időszakát. A jó hír az, hogy Isten az Ő tökéletes körültekintésével, kegyelmi ablakokkal ajándékozza meg a „vírusozott” embert. Ezeket az ablakokat kihasználva van lehetőség a rehabilitáció elkezdésére. Ez a folyamat a szétválasztással kezdődik. A beteget ki kell hozni a veszélyzónából és be kell helyezni egy „kórházba” (gyülekezetbe). Isten biztosítja azokat a körülményeket, amelyek szükségesek a gyógyuláshoz. De nem fekvőbeteg osztályról beszélünk, hanem aktívbeteg osztályról. Isten egy nagyszerű rehabilitációs programot, tervet, elhívást készített minden ember számára, mely terv által beleilleszkedik Isten valódi ALKOTÓ munkájába. Ez az elhívás tartja megfelelő pályán gondolatainkat. Mindezt Isten azért teszi velünk, mert Ő nem csak szeretni képes, hanem Ő maga a szeretet. És azért tudunk Isten helyreállító folyamatában részt venni, mert alkalmassá tett bennünket a szeretet befogadására. A mi részünk pedig ezen túlmenően az, hogy kötelezzük el magunkat Isten, emberek és a kiválóság mellett!

Kis Zoltán
 

Bezár